Ezt a süteményt még húsvétra sütöttem, csak kissé le vagyok maradva a receptírásban. Gyerekkorom nagy kedvence, lakodalmakban és nagyobb ünnepeken a legnépszerűbb édességek egyike volt, s mai napig is az. Macskaszem, pávaszem - több néven ismerik szerte az országban.
Megpróbáltam a liszt és cukor vonatkozásában az életmódváltásunkba beilleszteni - teljes sikerrel. Finom lett, és percek alatt elfogyott.
Hozzávalók a tésztához:
30 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
4 tojássárgája
14 dkg vaj (nem margarin)
1 dkg élesztő
fél dl tej
1 teáskanál cukor
2 evőkanál zsíros tejföl a tészta kenéséhez
A töltelékhez:
20 dkg durvára tört dió
7 dkg nyírfacukor (xilit)
4 tojásfehérje
15 dkg házi sárgabaracklekvár
1 közepes üveg (rumos) meggy
2 evőkanál teljes kiőrlésű zsemlemorzsa
A sütőt előmelegítem 180 fokra.
Az élesztőt langyos tejben a cukorral felfuttatom. Amikor ez megvan, a vajjal elmorzsolt liszthez adom a tojások sárgájával együtt, és tésztát gyúrok. Két cipóra osztom az elkészült tésztát.
A tojások fehérjét a xilittel habbá verem, és beleforgatom a durvára tört diót.
Az egyik tésztacipót téglalap alakúra nyújtom, és tepsibe teszem. Így nem töltve és feltekerve kell majd izgulnom, hogy kettétörik-e, amíg átrakom. A kinyújtott tészta két hosszabb oldalát megszórom zsemlemorzsával, és végigrakom a kimagozott, lecsöpögtetett meggy felével (mindkét oldalon teljes hosszban legyen meggy!), aztán pár centire - befelé haladva - feltekerem a tésztát.
A két meggyes tésztacsík közötti részt megkenem a baracklekvárral, és rásimítom a habos-diós krém felét. Cseppet sem baj, ha magasabb a habos krém, mint a tésztaszélek, a sütés végére szinkronban lesznek. A tészta széleit (a meggyes sávok tetején) megkenem tejföllel.
A másik tésztacipóval ugyanígy járok el.
180 fokos, előmelegített sütőben 30-40 perc alatt megsütöm. A két tésztarúd elfér egymás mellett, lehet egyszerre sütni.
Teljes hűlés után 1-2 centi széles szeletekre vágom.
A diót a szorgalmasabbak megdarálhatják, nekem a húsvéti készülődésben nem volt kedvem a mosogatásra váró edényeket a diódarálóval szaporítani, ezért egy uzsonnás zsákba tettem a diót, és húsklopfolóval összetörtem.
Kókuszreszelék is mehet a habba dió helyett, azzal is nagyon finom a sütemény.
Ha másnapra marad, praktikus folpackkal lefedve hűtőbe tenni. Így nem szárad meg/ki, és a tojáshab sem megy tönkre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése