Házi croissant, a francia reggeli

Időnként szeretek megszökni a jelenből: lazán visszalépek a 19. század utolsó harmadába. Ha újra születhetnék, az impresszionisták korában élnék szívesen, Párizsban, mint a Mesterek. Látom magam előtt, ahogyan ülök egy Szajna-parti teraszon, és olvasom a lapok művészeti kritikáit. Monet, Manet, Degas, Renoir. Munkácsy Mihály Miltonja. Rodin Gondolkodója. Liszt Ferenc zongorára írt darabjai. Ravel Boleroja, Debussy zenekari művei. Verlaine versei, Marcel Proust és Émile Zola regényei.

Párizs. A bohém, színes, nyüzsgő francia főváros. Diadalív, Notre Dame, a Montmartre szűk utcái, a Szajna hullámain visszatükröződő ezerszínű fény, a Bois de Boulogne gyönyörű parkja, múzeumok és kávéházak.

Kávéház. Croissant, a franciák világhírű rongyos kiflije. Forró kávéba mártogatva, vagy vajjal, lekvárral.

Tegnap Dallos Sándor kétkötetes Munkácsy-regényét olvastam, épp a párizsi évek kellős közepén tartok, annál a résznél, amikor Goupil műkereskedő nem veszi meg a festőtől a Miltont, ám Sedelmeyer igen, és ezzel Munkácsy elindul a világhír útján. Vaskos, letehetetlen regény, néha mégis muszáj szünetet tartani az olvasásban. Pihenésképpen begyúrtam a croissant tésztáját, hogy ma reggel romantikus, francia hangulatban kezdhessem a napot.

Croissant egy csésze forró csokoládéval

Hozzávalók:

2 dl tej

4 evőkanál cukor

5 dkg friss élesztő

70 dkg finomliszt

2 kávéskanál só

1,5 dl natúr joghurt

2 tojás

25 dkg puha vaj

a tál kikenéséhez kevés olaj

a formázáshoz kevés finomliszt

a kenéshez 1 tojás, villával elhabarva

A tejet meglangyosítom, beleszórok 1 evőkanál cukrot, majd belemorzsolom az élesztőt, és megvárom, míg felhabosodik. A lisztet elkeverem a maradék cukorral és a sóval, a natúr joghurtot meglangyosítom. A lisztet egy nagy tálba teszem, a közepében mélyedést alakítok ki: ide ütöm a tojásokat, belekanalazom a joghurtot, és beleöntöm a tejjel együtt a felhabosodott élesztőt.

Az egészet addig gyúrom, amíg olyan tészta nem lesz belőle, ami elválik a kezemtől. Bucivá formázom, a tetejére 2 cm mély keresztet vágok, hogy növeljem a felületét. A tésztát átteszem egy másik tálba, melyet előtte vékonyan kiolajoztam. Átforgatom benne, hogy a felülete mindenhol fényes legyen, aztán a tetejére finoman folpackot nyomkodok. 40 percre meleg helyre teszem.

Közben a vajat robotgéppel habosra keverem, és 7 részre osztom.

A megkelt tésztát 8 egyforma darabra osztom, és lisztezett deszkán mindegyiket 15 cm átmérőjű, fél centi vékony körlapra nyújtom.

A tésztalapokat és a vajat egymásra rétegezem úgy, mint a rakott palacsintát: az első tésztalapot megkenem a vaj 1/7-ed részével, majd ráteszem a következő tésztalapot, amelyet szintén megkenek ugyanennyi vajjal, és így tovább. A végén tésztával zárok. Fontos, hogy amikor megkenem a tésztát a vajjal, a peremén üresen maradjon 1cm-es rész, ide ne kerüljön vaj.

Ha kész az emeletes tészta, nyújtófával óvatosan elkezdem nyújtani 45 cm átmérőjű, 3 mm vékony körlapra. Ezután a körlapot 20 egyforma cikkre vágom, egyenként szorosan feltekerem. Mindegyiket ívesen meghajlítom, hogy kifliformájuk legyen.

A kifliket sütőpapíros tálcán egymástól 2 cm-re teszem, folpackkal buggyosan lefedem, és egy éjszakára hűtőbe teszem.

Másnap reggel előmelegítem a sütőt 160 fokra, sütőpapírral kibélelek 3 db 30x40 cm-s tepsit. A még hideg kifliket egymástól jó 5 cm-re helyezem a tepsiken, vékonyan lekenem az elhabart tojással, és 40 perc alatt megsütöm, egyik tepsivel a másik után. Igen, a megkelt kifliket a hűtőből azonnal a sütőbe teszem. :))

A receptért köszönet Stahl Juditnak. :))

A bögrében csokis tej van, amit kis jóindulattal nevezhetnék forró csokinak is. :)) 3 kocka magas kakaótartalmú étcsokoládéra 2 dl forró tejet öntöttem, és egy hosszú kanállal jól elkevertem. :))

A reggeli fotózáshoz készülődve az járt a fejemben, a gyönyörű kiflikről hogyan fogok jó képet készíteni esőben, fekete égbolt alatt. (Mindig szabadban fotózom az ételeket.) Amint berendeztem a helyszínt, és kézbe vettem a fotómasinát, elállt az eső, és kisütött a nap. Aranyló napsugár vetült éppen a kompozíció közepére. :)) Az impresszionisták küldtek fentről némi fényt a képemhez, köszönöm! :))