Kókuszos, lime-os, málnapürés bonbonok

Legalább egy éve izgatja a fantáziámat a házi bonbonkészítés. Igazából nem is tudom megmondani, miért nem kezdtem hozzá idáig. Talán bonyolultabbnak gondoltam, mint amilyen? :) 

Az egyik négybetűs áruházlánc szilikonos bonbonforma akciót hirdetett, három forma van egy dobozba csomagolva olyan remek áron, amennyiért normál esetben egyet sem lehet kapni. És nem gagyi, hanem kiváló olasz holmi. Tegnapelőtt elmentem bevásárolni: vettem bonbonformát, 75% kakaótartalmú étcsokoládét, jó minőségű fehércsokoládét, és a töltelékhez pár izgalmas apróságot. 

A bonbonozás alapjait a két Zsuzsától: a Bonbon Mánia és a Praliné Paradicsom blogok szerzőitől tanultam. Ezúton köszönöm nekik a pontos és részletes leírásokat.

Ilyen bonbonformákat vettem , a kép az aldi.hu oldalról származik.

Úgy terveztem, hogy az egyik formát felavatom, egyféle csokival és egyféle töltelékkel. Aztán annyira belemerültem a bonbonkészítésbe, hogy minden formát felavattam. Lett szív alakú, szögletes, és állatfigurás bonbonom ét- és tejcsokiból egyaránt. Háromféle tölteléket készítettem: kókuszos, zöldcitromos (lime) és málnapürés ízekben.

Játék a formákkal és a színekkel

Felülről is szépek

Bonbon válogatás

Kókuszkrémes bonbon

Étcsoki szívek  kandírozott zöldcitromhéj krémmel

Málnapürés bonbon fehércsoki burokban

Hozzávalók 42 db-hoz: 

2 tábla 100g-os, 75%-os kakaótartalmú étcsokoládé

1 tábla 200g-os jó minőségű fehércsokoládé

1 dl tejszín

4 evőkanál kókuszreszelék

3 teáskanál kandírozott zöldcitromhéj

4 evőkanál málnapüré (turmixolt málna, vagy málnalekvár)

Először a krémeket készítettem el, hogy kihűljenek, amíg a csokoládéval játszom. :) 

Egy lábasban felforraltam a tejszínt, és beletördeltem 7 dkg étcsokoládét. Amikor a csokoládé felolvadt, belekevertem a kókuszreszeléket, és sűrű krémmé kavartam. 

Kétfelé szedtem, az egyik maradt kókuszos, a másik felébe belekevertem a kandírozott zöldcitrom héjat.

A mirelit málnát kézi mixerrel pürésítettem. A három töltelék ezzel készen is volt. 

Gőz fölött megolvasztottam a csokoládékat, külön edényben az étcsokit, és egy másikban a fehéret. Lassú tűznél, hogy ne lobogjon forrva a víz, hanem lassan forrósodjék. A Zsuzsák tanítása fülemben csengett: akkora edényt kell a gőzre tenni, amekkora az alsó edény, nehogy pára és vízcseppek érjék az olvadó csokoládét.

Nem ecsettel kentem ki a formákat, hanem kiöntöttem csokival. Konkrétan beleöntöttem a kis mélyedésekbe az ét-, és fehércsokit (melyik formába mit), pár perc múlva a formáról a felesleget spaklival lehúztam, és visszacsorgattam a csokis edényekbe. Használat előtt a forma nem lehet vizes, ha elmostuk, töröljük szárazra!! 

Tálcára tettem a három bonbonformát, és a hűtőbe költöztettem őket 10 percre. Ennyi idő alatt megszilárdult a csokiburok, következett a töltés. Mokkáskanállal adagoltam a töltelékeket a kis mélyedésekbe, 3/4 részig töltöttem meg őket, hogy maradjon hely a bonbonok csokoládéból készülő talpának is. Újra hűtőbe tettem a formákat, annyi időre, amíg a maradék csokikat óvatosan újra folyósra melegítettem gőz fölött. A hűtőből kivett formákra csorgattam a csokikat - ezt hívják talpalásnak -, a felesleges csokoládét spaklival lehúztam a formáról. Fél órára hűtőbe tettem a tálcán lévő formákat.

Fél óra elteltével kifordítottam a kész bonbonokat a szilikonból, simán kijöttek, egy sem roppant össze.

Jó játék a házi bonbonkészítés. :) Persze, van még mit tanulnom: szebb talpakat készíteni, picit vékonyabb csokiburkot önteni, stb. És be kell szereznem egy hőmérőt, amivel pontosabban tudom temperálni a csokoládét, mert most megérzés alapján csináltam, meg idővel másik formát, mert a profik nem szilikonnal dolgoznak, hanem polikarbonát formával. :)

Azt hiszem, új szerelmem van: a bonbon. :)