Cukkinis lecsó

A lecsó a magyar konyha nagy klasszikusai közé tartozik, bár eredetileg balkáni étel. Számtalan változata létezik, kóstoltam már tojással, tarhonyával, rizzsel, csirkemájjal, füstölt kolbásszal, tavaly nyáron volt szerencsém a tejfölös-krumplishoz is. A francia ratatouille hasonlít a mi lecsónkra, padlizsán vagy cukkini is kerül bele. Így készítettem el én is: cukkinis lecsót főztem.

Cukkinis lecsó

A lecsó számomra egyenlő az otthon ízével. A világon senki nem főz olyan finom lecsót, mint az apám. Semmi extrát nem tesz bele, mégis teltebb ízű, karakteresebb, mint az enyém és mint a másutt kóstoltak. Kati barátnőm szerint - aki az ezotéria és a gyógyítás mestere, szakmáját tekintve gyógymasszőr - más rezgéseket viszünk bele, más rajta a "töltésünk", azért nem fogunk soha egyforma ételt készíteni. :)))

A nagy földrajzi távolság okán most nem tudok apa-féle lecsót rendelni magamnak, de pár hét múlva talán igen. Addig is készítettem egy cukkinis változatot. Ízletes, nagyon nyárias lett, aki kóstolta, mind a tíz ujját megnyalta utána. 

Hozzávalók:

2 fej vöröshagyma

1 kg paprika

0,5 kg paradicsom

1 közepes cukkini

2-3 szelet füstölt szalonna

A szalonna zsírján üvegesre pirítom a megtisztított és felkockázott vöröshagymát. Hozzáadom a kicsumázott, magjától megtisztított és csíkokra vágott paprikát, a cikkekre vágott paradicsomot, és a megmosott, magjaitól megszabadított, félbe, majd kockákra vágott cukkinit. Utóbbit nem szoktam meghámozni, ilyenkor zsenge még a héja, puhára fő. Megsózom, és fedő alatt megfőzöm a lecsót. Akkor jó, ha a paradicsom szétfőtt, de még nem szószos. 

Puha fehér kenyérrel, vagy mint jelen esetben, sokmagvas barna kenyérrel tálalom. Én úgy szeretem, ha bő lével készül. :)) Ha nem önálló fogásként tálalom, hanem sült krumpli mellé, vagy lecsós szeletet készítek (sertéskaraj vagy tarja tepsiben, lecsóval nyakon öntve), akkor kevésbé lédúsra készítem.